A TÁLLYAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

A tállya-abaújszántói egyházközség társult jellege 1956 novemberében az egyházmegyei közgyűlés határozataként alakult ki. Korábban mindkét egyházközség önálló gyülekezet volt. Erre az itt élő evangélikusok száma is lehetőséget adott. Sőt mindkét település mezővárosi ranggal rendelkezett. Temploma is van mindkét településnek. Tállyán is, Abaújszántón is II. József türelmi rendelete után épült templom. A gyülekezetek múltja azonban egészen a reformációig nyúlik vissza.

A kezdetek visszavezetnek a reformáció magyarországi megjelenéséig. Szkárosi Horváth András - akit a magyarországi reformáció legnagyobb költőjének tartunk - 1542­1549 között Tállyán volt lelkész. A hegyaljai reformációnak jellegzetes alakja volt ez a Nagyváradról indult, valószínűleg ferences rendi szerzetes. Miután csatlakozott a reformációhoz, és Luther tanait magáénak vallotta, Tállyán szolgált. Ez abban az időben volt, amikor - a 16. század közepén - még nem vált ketté Luther és Kálvin tanítása, és nem hangsúlyozták a lutheri és a kálvini reformáció két ágát, de már érezhető volt a kálvini tanítás egyre erőteljesebb térhódítása a Hegyalján is a 16. század második felében.

Tállya mezőváros első írásos említése 1275-ből való, és „villa Tálya" latin megnevezéssel szerepel egy oklevélben. 1330-ra datálják a település Szent László tiszteletére épült templomát. Ebben az időben 200-250 lakosa lehetett Tállyának.

A reformáció ezt a hegyaljai települést nem kerülte ki. Mind Luther, mind Kálvin tanításai gyökeret tudtak verni itt. A Sárospatakról elindult, és éppen ferencesek körében hódító hitújítás az 1540-es, 1550-es évekre az egész Hegyalját megreformálta. De ez a vidék is - a 16. század második felének kemény kálvini térhódítása révén - egészen az ellenreformáció kezdetéig dominánsan hordozta a református jelleget.

Kiváló prédikátorok egész sora szolgált Tállyán. Közöttük volt Károli Gáspár, a későbbi gönci esperes és bibliafordító. Akik őt követték a szolgálatban, azok is jelentős szerepet töltöttek be Tállya szellemi életében.

A történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy jeles protestáns főurak segítették a prédikátorok munkáját. Rákócziak, Perényiek, de mindenekelőtt Lorántffy Zsuzsanna támogatása jelentett sokat Tállya életében és polgárosodásában.

Az evangélikusok mindig kevesebben voltak, mint a reformátusok. Sőt a későbbi időben erőre kapó katolikusok is többen voltak az evangélikusoknál. A korabeli adatok azt mutatják, hogy a mezőváros lakóinak 6%-a volt evangélikus.

A tállyai evangélikus gyülekezet 1784-ben alakult. Sajnos az első anyakönyvek elég­tek egy tűzvész alkalmával. E megsemmisült anyakönyvekben olyan bejegyzések is voltak, mint Kossuth Lajos keresztelési adatai. A ma meglévő anyakönyveket 1810 óta vezetik. A tállyaiak első temploma II. József rendelete után épült, 1786-1788 között. a templom leégett. A ma látható templom több átalakítás után 1892-ben nyerte el végső formáját. Erről tanúskodik a templom falán elhelyezett emléktábla is, amelynek felirata: „E templom, melyben 1802. szeptember havában Kossuth Lajos, nagy hazánkfia megkereszteltetett, épült 1790-ben, megújítatott közadakozásból 1892-ben, és újból felszenteltetett szeptember 19-én, Kossuth Lajos 90. születésnapján."

A gyülekezet személyi eseményeit rögzítő anyakönyvek latin bejegyzéseket tartalmaznak 1810-től a század közepéig. Ettől kezdve mindent magyarul jegyeztek be a lelkészek az anyakönyvekbe.

A gyülekezet lélekszáma a település lakói számának növekedésével együtt nőtt. Az 1910-es népszámláláskor 152 lakos vallotta magát evangélikusnak. Ugyancsak a népszámlásból tudjuk, hogy Abaújszántón 182, Szerencsen 135, Tokajban 104 evangélikus élt. Az anyakönyvek arról is tanúskodnak, hogy viszonylag kevés lelkész szolgált itt a gyülekezet megalakulása óta eltelt 200 év alatt (lásd a felsorolást a lap végén). Az anyakönyvek segítettek a tanítók megnevezésében is, hiszen ők alkalmanként kazuális szolgálatokat végeztek a gyülekezetben. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a tállyai gyülekezetnek a 19. századtól kezdve mindig volt iskolája 1948­ig, az államosításig. Gyülekezeti célra az ingatlanrendezési törvény alapján az egyházközség visszakapta régi iskolaépületét.

A 20. század derekán, Gáll Sándor tállyai szolgálatának kezdetén zajlott Tállya és Abaújszántó gyülekezeteinek társítása. Ezt az tette lehetővé, hogy az abaújszántói lelkész, Solti Károly Budapestre költözött, s így a lelkész nélkül maradt gyülekezet társává vált Tállyának.

A tállyai és abaújszántói templomok mellett templom és imaház van Monokon és Hernádbűdön. A monoki imaház 1912 óta funkcionál. Eredetileg nem imaháznak épült, a múlt század elején a gyülekezet lélekszáma igényelte, hogy a monokiaknak önálló imaháza legyen. A hernádbűdi templom pedig az egyházmegye legfiatalabb templomai közé tartozik. 1957-ben épült a hívek áldozatkészségéből. Turóczy Zoltán püspök szentelte fel. Örömmel vették birtokba a hernádbűdiek. Akkoriban ebben a faluban 80 evangélikus élt.

Gáll Sándor lelkész halála után minden szolgálatot elláttak a lelkészek ebben a gyülekezetben, de parókus lelkészt nem iktattak be. Pásztor Pál akkori esperes, aki diósgyőr-vasgyári lelkész volt, Hernádbűdöt gondozta. Péter Jenő fancsali lelkész gondjaira Abaújszántót bízták. Veczán Pál diósgyőri lelkész pedig Monokot és Tállyát vette gondozásba. Tarjáni Gyula lelkész 1980-1983 között Tállya és Abaújszántó gondozására kapott megbízást, de amikor nyugalomba vonult, Veczán Pál lelkész végezte a tállya-abaújszántói gyülekezet gondozását.

1992-ben - Kossuth Lajos halálának századik évfordulóján - teljesen megújították a tállyai evangélikus templomot. A visszakapott iskolaépületben pedig gyülekezeti termet rendeztek be. 1994-ben felújították az orgonát. A munkát Koppány Zoltán orgonaépítő végezte.

A Borsod-Hevesi Egyházmegye minden esztendőben augusztus utolsó szombatján egyházmegyei találkozót szervezett Tállyára, ahova a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezetei is ellátogattak. Ilyenkor a tállyai templom zsúfolásig megtelt. A templom adott helyet a térség tavaszi és őszi kulturális seregszemléire jött énekkarok találkozójának is, és mint Kossuth keresztelő temploma adott helyet a március 15-i megemlékezéseknek is.

AZ ABAÚJSZÁNTÓI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

Egy régi templomról megemlékezve indulunk el az abaújszántói gyülekezet megismerésére. Kevesen tudják ma már, hogy a település szomszédságában található Cekeházán volt a Kassa és Nyíregyháza között élő evangélikusok egyetlen temploma. Cekeháza 1942 óta Abaújszántóhoz tartozik. Ez a templom olyan hely lehetett, ahol vasárnaponként szekértáborok verődtek össze, amikor istentiszteletre jöttek az evangélikusok. A templom helyét ismerik a településen; az ott funkcionáló iskola közvetlen szomszédságában volt.

Ennek a cekeházi templomnak az utóda az 1792-ben épült abaújszántói evangélikus templom. Amikor ez az új templom épült, a régi épületet eladták, a lebontott anyagot pedig felhasználták az új templom építéséhez. A kutatás révén előkerült adatok szerint az 1525 táján épült templomot 1694-ben renoválták. Az 1681-ben artikuláris gyülekezetként működő gyülekezetet Fábry Gergely alapította. Ebből a gyülekezetből alakult ki a későbbi abaújszántói egyházközség. Első ismert lelkésze Petrovics Jakab volt. Ő Monokról menekült el 1735-ben, és Abaújszántón élt a század végéig. A gyülekezet eredeti anyakönyve szintén 1735-ig tekint vissza, de sajnos ez tűzvész martaléka lett. 1782 óta vezetik a gyülekezetben folyamatosan az anyakönyveket.

Nemcsak a települést, de a gyülekezetet is megpróbálta két súlyos kolerajárvány. Isten azonban adott a gyülekezetnek jeles igehirdetőket. Így volt az abaújszántóiak lelkésze 1775-től Lányi Mátyás, 1785-től pedig Draskóczi tiszteletes, aki a szomszédos Tállya lelkésze volt.

Az egyházközség fenntartását és a templom gondozását a gyülekezet tagjai alig bírták. Az egyházközség megörökölt egy roskadozó épületet, a Roszlovici-kúriát. Ezt eladták. Ennek árát építették be az abaújszántói templom épületébe, valamint iskolát építettek. Ekkor a gyülekezetet 60 család alkotta. Amikor a templomot építették, Abaújszántó prefektusához fordultak segítségért. A vármegye jelölte ki a paplak, a templom és az iskola helyét. 1789-ben indult meg a templom alapozása, amelyben a monoki, a tállyai és a fancsali hívek is segítettek. 1799-ben került sor a templom felszentelésére. Torony nélküli volt ekkor a templom. Így is nagy összegbe került, az akkori pénzegység szerint 4256 pénzbe. Ezt részben a cekeházi egyházi vagyon eladásából, részben a hívek adományaiból és kétkezi munkájából fedezték.

1815-ben gondoltak a torony felépítésére. De ez csak gondolat maradt, nem valósult meg. Sőt akkor még nem gondolhattak azokra a csapásokra, amelyek később próbára tették a falu lakóit is, az evangélikusokat is. 1844-ben, majd 1862-ben és 1869­ben hatalmas tűzvész pusztított a községben. A pusztító tűz nagyságát mutatja, hogy 1869-ben egyetlen éjszaka 141 lakóház égett le. Az evangélikus templom is súlyos károkat szenvedett, használhatatlanná vált. Új helyet kellett keresni az istentiszteletek számára. Így kaptak helyet az úgynevezett Weiss-házban. 1881-ben ismét súlyos természeti csapás tette próbára az embereket: hatalmas árvíz zúdult a településre. Olyan magas volt az áradás, hogy az evangélikus templomban is vízben úszkáltak a padok. A víz magával sodort 400 könyvet is. Olyan nagy csapás sújtotta a falut, hogy az még a királyt is megrendítette, és pénzadományt küldött az árvízkárosultaknak.

A megpróbáltatások sora ezzel még nem fejeződött be. Tíz évvel később a nagy filoxérajarvány tette tönkre a szőlőt. Olyan elkeseredett volt a falu népe, hogy a lakosság egyharmada kivándorolt Amerikába.

Az egyházközség élére 1900-ban Cékus Kálmán lelkész került. Az ő lelkészi munkálkodása idején kezdték el a- csaknem száz éve megálmodott - toronyépítést. 1924-ben fejeződött be a munka. A II. világháború idején Varga László volt a gyülekezet lelkésze. Ahogy közeledett a front - a lelkészekre nézve nem éppen kedvező hírekkel -, a lelkész a családjával együtt távozott, és nem is tért vissza Magyarországra. Ekkorra a gyülekezet lélekszáma ismét erőteljesen lecsökkent. Solti Károly volt a gyülekezet utolsó lelkésze.

A társult egyházközség a közelmúltban

1956-ban az egyházmegyei közgyűlés által véglegesített gyülekezeti társulás után a környék evangélikusságának élete összekapcsolódott. Nemcsak Tállya és Abaújszántó társult, hanem velük együtt a szórványok élete is összefonódott.

Az itt élő evangélikusok száma folyamatosan csökken, és ezzel párhuzamosan fogy a társult gyülekezet jövőjének esélye is. A legújabb népszámlálási adatok szerint Abaújszántón 26, Tállyán 24, Monokon 9, Hernádbűdön 10 evangélikus él. A Szerencsen lakó evangélikusok száma 30 körül van. Különösen a fiatalok elvándorlása miatt a kazuális szolgálatok száma nem számottevő a keresztelési anyakönyvben. Alig került bele bejegyzés az elmúlt 20 év alatt. Inkább a temetési bejegyzések száma állandó.

A történelem mégis arra tanít, hogy Isten megtartó szeretete nagyobb, mint a mi erőtlenségünk és kishitűségünk. A sok vihart megélt Hegyalján is emberé a munka, de Istené az áldás.

A TÁLLYA-ABAÚJSZÁNTÓ-TOKAJ-SÁTORALJAÚJHELYI MISSZIÓI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG

Az egyházközség létrehozásának gondolata az egyházi vezetés struktúrájában 2005-ben fogalmazódott meg. Ezt a gondolatot az a tény hívta életre, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolctól keletre fekvő területén, bár kis számban, de élnek evangélikusok. Számuk valamikor jelentős volt, de a múlt század során a népesség mozgásának többek között a más keresztény egyházak törvénykezésének, szokásainak köszönhetően elenyészővé vált. A több száz ülőhelyes evangélikus templomok ma már csak néhány fő részvételével megtartott egyházi szolgálatoknak adnak otthont. Ezért is minősült vissza az itt található, többnyire istentiszteleti hellyel és parókiával is rendelkező gyülekezetek szórvánnyá.

A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a címben említett településeken, továbbá Sárospatakon, Golopon, Hernádbűdön és Monokon összesen 217 evangélikus él. Az itt található gyülekezetekben a szolgálatokat három helyről látták el a lelkészek: Miskolc-Diósgyőrből, Nyíregyházáról és Nagycserkeszről.

A 2005. október 26-án meghozott északi egyházkerületi közgyűlési határozat értelmében a területen még működő " kezeteket össze kell vonni, és 2006. január 1-jével létre kell hozni egy missziói egy községet, amelynek pásztorolását rá kell bízni egy missziós lelkészre. A közgyűlés határozatában foglalt átalakulást azonban elő kellett készíteni. Ezért helyezte D. Szebik Imre az északi egyházkerület püspöke László Milán segédlelkészt már 2005. szeptember 1-jén Miskolcra, hogy - miután a diósgyőr-vasgyári gyülekezet szolgálati lakását használatba vette - innen végezze a missziós munkát. Mivel László Milán státusza még csak segédlelkészi, ezért a püspök felügyelő lelkészt is jelölt ki számára a 2005 augusztusától Diósgyőrben szolgálatot teljesítő lelkész, Molnár József személyében. Ő az, aki éves tapasztalattal a tarsolyában komoly segítséget nyújt a nem mindennapi munkában.

Az országos egyház, segítve a misszionálást, a segédlelkész rendelkezésére bocsátotta egyik személyautóját, amely nélkül ez a szolgálat elképzelhetetlen lenne. Ha három szóval kellene jellemezni az itt folyó tevékenységet, akkor ez így hangozna: látogatás, látogatás, látogatás. Ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy az itt élő emberek tudatosodjon a tény, hogy valóban van lelkészük, nem csak egy messziről jött pap, aki havonta egyszer megtartja az istentiszteletet, és már fáradtan siet is tovább.

Sokoldalú munka az, amely jelenleg a missziói egyházközségben folyik. Az emberei felkutatásán, lelkigondozásán kívül sok energiát kell fektetni az egyházi ingatlanok et hanyagoltságából adódó rendezetlenségek kibogozására is. Bérleti szerződések felülvizsgálata, aktualizálása, kommunális csatornázás ügyeinek intézése, korábbi felújítási munkálatok hibáinak garanciális javíttatása, talán halálra ítélt, düledező templomok mementésének kísérlete - mindez a missziós lelkész feladata.

A lelki munka egyik legszembetűnőbb eredménye az, hogy Tokajban is beindult a hosszú idő óta szünetelő istentiszteleti szolgálat. Igaz, hogy az alkalmat egyelőre havonta csak egyszer van mód megtartani, de a pásztor-bárány kapcsolat ennél sokkal aktívabb.

Az itt élő kb. 28 evangélikusból 7-8 fő stabilan részt vesz az istentiszteleteken, és vannak,akik sajnos betegségük miatt nem juthatnak el ide. Ők házi alkalmakon élhetnek az úrvacsora szentségével.

Bibliaóra hetente egyszer van Sátoraljaújhelyen, hittanóra ugyancsak egyszer a Sárospataki Református Gimnáziumban.

Összefoglalóan el lehet mondani, hogy a 217 evangélikusból kb. 45-55 fő látogatja istentiszteleteket. Ez a szám nem kevés. Ami viszont elgondolkodtató, az a gyülekezeti tagok átlagéletkora. Gyermekek sajnos nincsenek, mert a fiatal házaspárok nagyobb városokba költöztek.

Tervek mindezek ellenére vannak. A segédlelkész azon fáradozik, hogy Hernádbűdön egy alapítvány létrejöttét, amely többek között az 1956-ban épült, immár süllyedő templomot lesz hivatott megmenteni. Továbbá a tokaji templom renoválását is sürgetni igyekszik, amely munkálatot a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet vállalta magára. Erre egy presbiteri határozatban kötelezték magukat, amelyben vállalták a templom helyreállítása mellett a teljes ingatlan tulajdonjogának 2006. december 31-i hatállyal való visszaszolgáltatását.

A tervek között szerepel az is, hogy minden gyülekezetben legalább havonta kétszer lehessen teljes istentisztelet, amelynek egyelőre financiális akadályai vannak. Persze kitartásra is szükség van, hiszen egy-egy vasárnap 150-250 km megtételét jelenti. Mindenre van erőm a Krisztus Jézusban, aki megerősít engem -írja Pál apostol, aki a misszió képe lehet számunkra ma is. Ez az ige kíséri a segédlelkész minden napját és lendíti át a nehézségeken. Isten segítsége nélkül tehát nem haladhatna ez a munka sem, hiszen ha ő nem építené a házat, hiába fáradnának az építők.

A tállyai gyülekezet lelkészei:

Mayer Mátyás - 1797-1834

Psenyeczki Nagy Mihály - 1834-1873

Hajász Pál - 1873-1909

Varsányi Mátyás - 1910-1912

ifj. Oláh Károly - 1912-1925

Zemann Zoltán - 1925-1950

Hernád Tibor - 1950-1955

Gál Sándor - 1955-­

Veczán Pál és László Milán dolgozata alapján szerkesztette Detre János.

In: Őrállók. A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete gyülekezeteinek története. (szerk.: Detre János) Luther Kiadó. Budapest, 2006.